A fürdőszoba nem csupán a mindennapos tisztálkodás helyszíne
A mai világban élő ember már el sem tudja képzelni otthonát fürdőszoba nélkül. De idáig hosszú volt az út...
A szennyvízelvezetésre Babilonban boltíves fedésű utcai csatornahálózat volt kiépítve, míg Egyiptomban tudomásunk van róla, hogy Kleopátra, fürdőzései alkalmával, medencéjét rendszeresen szamártejjel töltette fel. A görög mintára épült római fürdők komfortfokozata még a ma embere számára is irigylésre méltó.
A modern fürdőzés megteremtését a római korból származtatjuk, mikor is a polgárok házaiban megjelentek az első magáncélú használatra épített fürdőhelyiségek. Külön meg kell említeni, hogy ebben az időben, de már Egyiptom nagy városainak villáiban is, külön helyiségek épültek olyan célra, melyben az éjjeli edényeket tárolták.(Ezek lehettek a mai WC ősi megfelelői.)
Rómában ez időben a fürdőket ( balneumokat ) használta a nép tisztálkodásra. A köznép a leírások szerint nyolcnaponta vette igénybe. Az otthonokban, úgynevezett mosókonyhákban fürödtek, melyeket latinul lavantrináknak neveztek. A fiatalság, és a szegényebb polgárok a Tiberiszt használták tisztálkodásra.
Augustus császár, görög mintára, közfürdőket építtetett, de a birodalom vége felé, Konstantinos idejében, Róma már közel 1000 balneummal rendelkezett.
Ezek a fürdők természetesen a köz javát szolgálták, de léteztek még az úgynevezett császári fürdők is, melyek a kiváltságosak fürdőhelyei voltak.
Ezeket a fürdőket termáknak nevezték, melyek nem csak a tisztálkodás igényeit elégítették ki, hanem a kikapcsolódás, a szórakozás, az üzletelés, és az örömszerzés időtöltését is biztosították.
Ezek a szokások bármennyire is hihetetlen, kisebb városokban, sőt falvakban is éppen úgy elterjedtek, mint a provinciákon. Példa erre Pannónia, és ezen belül is Aquincum, ahol napjainkig 9 fürdőhelyet tártak fel régészeink
A Római Birodalom bukásával a tisztálkodás is alábbhagyott, hiszen a középkor vallásos embertípusa a meztelenséget szégyenletes cselekedetnek minősítette. Ezért a jómódban élő emberek többsége a tisztálkodási szokásokat mellőzte, vagy csak ruhástól volt hajlandó, úgynevezett merülő dézsákban megfürdeni.
Velázquez, spanyol festő szerint a madridi Escoriálban a király által járt folyosók az ottlévő teremőröktől, és vizeletük szagától bűzlött. Később, a Napkirály otthonában, Franciaországban sem volt mivel dicsekedni, hiszen a rizsporos parókák alatt, urak, és hölgyek állandóan tetvesek voltak, és a mosdatlanságuk szagát csak az akkor kitalált parfüm illata tompította.
Miért ne lehetne a fürdőszoba a játék színtere?
A múlt század közepén a lakásokban, a mai értelembe vett legegyszerűbb fürdőszoba is fényűzésnek számított, és csak a legkiváltságosabbak előjoga volt. Sőt, megdöbbentő az a statisztika, miszerint századunk 70-es éveiben az európai színvonalat figyelembe véve, Nyugat- és Közép-Európa országaiban ugyan 100%-ban volt villany, és 50-90%-ban volt folyóvíz, de a fürdőszobával ellátott lakások százalékos aránya ennél sokkal rosszabb képet mutat. Fürdőszobával ellátott lakás például Angliában több, mint 60%. (Nem csoda, hiszen innen ered a modern városi csatornázás ötletének első kivitelezése.) Svájc 56%-kal az előkelő második helyet foglalja el e téren, de ez után meglepő, hogy a szomszédos Ausztria már csak 11%, Belgium 8%, Franciaország pedig csak 6%-kal részesedik a lakások ezen komfortfokát növelő tényezőből.
Magyarországon a lakások csak 60%-ában volt villanyáram, és csak 20%-ában folyóvíz, de 13%-ában már volt fürdőszoba. Ez köszönhető a 60-as években kezdődött házgyári lakásépítéseknek, ahol a vizesblokk, és ezáltal a fürdőszoba és WC alapfelszereltsége lett a lakásoknak. A kimutatás alapján büszkén mondhatjuk, hogy Európa tiszta népei között foglaljuk el helyünket.
